Nógrádmegyeri pásztorkultúra öröksége

2016. május 18.-án a Nógrádmegyeri Értéktár Bizottság Elnöke, Szigeti Lászlóné,  javaslatot tett két helyi érték  Megyei Értéktárban való felvételére. A Nógrád Megyei Értéktár Bizottság 2016. július 14.-ei ülésén döntött arról, hogy a “Nógrádmegyeri pásztorkultúra öröksége – juhásztánc, duda és furulya hagyaték” elnevezésű értéket felveszi a Nógrád Megyei Értéktárba, mint NÓGRÁDIKUM. Az oklevél ünnepélyes átadására 2016. szeptember 17.-én Balassagyarmaton a X.  Megyenapon került sor.

Nógrádmegyeri juhásztánc – Javaslat a Nógrád Megyei Értéktárba való felvételhez

A palócság körében, ezen belül Nógrád megyében sem volt kuriózum a pásztortánc. Mivel Nógrádmegyer környékén a pásztorrenden belül a juhászok éltek legnagyobb számban, a helyi pásztortársadalom ranglétráján is ők álltak legfelül, ezért lehetett a pásztortáncok közül a juhásztánc az uralkodó tánctípus.

A Nógrád Megye Népművészete című kiadványban Felföldi László is kiemeli a megyében filmen is megörökített kevés pásztortánc közül a nógrádmegyeri páros juhásztánc szóló, páros és bottal járt változatát. A bottal járt páros formát e vidéken különösen ritka „leletnek” tartja. E változatban a férfi botját forgatva táncol a nő körül, anélkül, hogy a kezét egyszer is megérintené, vagy átkarolva megforgatná. A juhásztáncban az ugrós páros táncok sajátos elemeit – a közeledésben, távolodásban, hirtelen elfordulásokban kifejeződő csalogatást – fedezhetjük föl. A nógrádmegyeri juhásztánc szóló formában járt változata is szintén figyelmet érdemel.

Az 1954-ben és 1968-ban Nógrádmegyerben készült táncfelvételek alapján 2006-ban egy szakdolgozatban készült el a táncok tartalmi, funkcionális és formai elemzése. A felvételek elemzése és  a szakirodalom tanulmányozása alapján elmondható, hogy a nógrádmegyeri páros juhásztáncban a magyarság táncéletében már csak ritkán fellelhető küzdő karakterű páros tánccal állunk szemben, mely közeli rokonságban áll a Felső–Tisza vidéki pásztor- és cigánybotolók páros változatával, illetve a páros cigánytánccal. A küzdő karakterű páros tánc egyik jellemzője, hogy a páros táncokra oly jellemző csalogatós formula nem udvarló-szerelmi, hanem inkább egymással küzdő jellegű. A szóló juhásztáncok (női és férfi valamint férfi botos szóló) közül a női tánc motívumai a kétlépéses csárdás és az egylépéses csárdás jellegű pihenő lépés, valamint az ún. „palóc cifra”, valamint felvillan egy másik, palóc vidékre jellemző motívum is – páros lábon történő térdnyújtás és az egy lábon történő térdhajlítás váltogatása. A férfi táncában ugyanazokból a mozdulattípusokból épül fel az eszközzel járt tánc is, mint az eszköz nélküli szóló. A motívumok előfordulásában viszont – az eszközhasználatból adódóan – tapasztalhatunk eltéréseket. Amikor nem „táncol” a bot, akkor a férfi a háta mögött fogja. Szintén az eszközhasználatból adódó nyilvánvaló különbség, hogy elmaradnak a csapásoló figurák. Jellemző motívumai a táncnak a különböző mértékű súlyvételekkel és lábfő érintéssel, ill. láblendítéssel járt ugrások és szökkenések – hegyezők, sarkazók, lengetők, „palóc cifrák” -, az aprózó – dobogó szökkenések, valamint a kevés számú – egylépéses csárdáshoz hasonlítható – pihenő lépések gesztusláb érintésekkel. A lengető-hegyező motívumcsaládban új motívum variánsként 4/4-es lengetővel is találkozhatunk, jellegzetes előre és rézsút irányú gesztusláb mozdulattal. A juhásztánchoz a zenei kíséretet Nógrádmegyeren a duda adta még az 1950-es években is.

2014-ben a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes majd a füleki Rakonca Ifjúsági Néptáncegyüttes repertoárjába került be a Nógrádmegyeri juhásztánc Paluch Norbert koreográfiája alapján.

Ahogyan a mindennapi életből kezdtek kikopni a régi hagyományok, úgy veszítették el a pásztortáncok is a szerepüket. A nógrádmegyeri juhásztánc megyei értéktárba való felvétele véleményünk szerint azért fontos, mert hozzájárul a megye néphagyományán belül a nógrádi pásztortánckultúra megismeréséhez, megőrzéséhez. A nagyközönséggel való megismertetése pedig hozzájárul a megye néptánc hagyományainak hírnevéhez.

A mellékelt fotókat az 1954-ben és 1968-ban készült felvételekből készítettük. A Palóc Néptáncegyüttes előadásáról pedig a Nógrádmegyeri Értéktár Bemutató keretében készült 2014-ben.

A javaslattal kapcsolatos források listája:

1., Tamásné Veres Katalin: Nógrád megyei pásztortánc hagyományok és alkalmazásuk a néptáncoktatásban. Szakdolgozat 2006.

2., Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000) TÁNC- ÉS ZENEI HAGYOMÁNYOK Felföldi László

3., NÉPTÁNC TUDÁSTÁR – http://db.zti.hu/neptanc_tudastar/tancok.asp

Kukucska Ernő nógrádi dudás és furulyás hagyatéka – Javaslat a Nógrád Megyei Értéktárba való felvételhez

Néhány pásztor családban nemcsak a juhászmesterség, hanem a duda és furulya iránti szeretet és zenetudás, a zenei hagyomány természetes átadása is megtörtént. Mint minden ismeret megszerzése így a hangszertudás átvétele is elsősorban utánzással történt a pásztorok körében. Így volt ez Kukucska Ernő esetében is, aki édesapjától zenei örökségét is átvette és megtanult dudán és furulyán játszani. A 30-as -50-es években rendszeresen dudált a farsangi dudabálokba, aminek nagy hagyománya volt Nógrádmegyerben. Az 1970-es, 80-as években még gyakran szerepelt dudajátékával rádióműsorokban, népzenei találkozókon és a Röpülj Páva műsorokban, majd ezután elzárkózott a fellépések, meghívások előtt. „A táncházas dudás nemzedék minden igyekezet ellenére is kénytelen volt beérni hangfelvételeinek tanulmányozásával…” írta Juhász Zoltán a Kukucska Ernő nógrádi dudás és furulyás hagyatékát bemutató népzenei példatárban. Halála előtt 1993 sikerült három alkalommal felvételt készíteni vele e kiadvány készítőinek akik, mint írják, megismerhették a nógrádi dudás-furulyás pásztorhagyomány egyik utolsó képviselőjét, aki tisztába van e hagyomány értékével, és aki ily módon adja át az általa megőrzött tudást azoknak, akik még tovább vihetik. 1961-ben Manga János is készített felvétel dudajátékáról. Az 1975-ben készült filmfelvételt is igazi ritkaságnak tekintik, hiszen nem sok felvételt készült a dudás hagyományőrzőről.

A hangszeres népzenei példatárában megjelent Kukucska Ernő nógrádi dudás és furulyás hagyatéka című kiadvány az 1994. évi látogatások alkalmával készített lejegyzéseket tartalmazza bemutatva játéktechnikáját. A kiadvány 2 kotta segítségével mutatja be dudajátékának leírást, ami megkönnyíti és segítséget nyújt a további kották értelmezéséhez, bemutatja a fogásrendeket, valamint a duda és furulya méreteit, illetve fotókon is bemutatja a dudafejet. Összesen 35, Kukucska Ernő által játszott furulya és duda dallam kottája került lejegyzésre. Pl.: A Vidróczki híres nyája, Duda, duda szőrös duda, Zöld erdőben terem a mérges kígyó, lassú és friss csárdás valamit két karácsonyi dallam is, amit édesapja, Kukucska János még Ádám–Éva napi köszöntőkre eljárva dudált, dalolt. A népzenei füzet mellékleteként kazettán az összes hangfelvétel szerepelt (Ez ma CD-n áll rendelkezésre).

Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. – mondta Kodály Zoltán.

Az 1994-ben megjelent kiadványnak köszönhetően a népzenei oktatással foglalkozó alapfokú művészetoktatási intézmények, zeneművészeti szakközépiskolák tananyagában megtalálható a tőle gyűjtött anyag, és reméljük, hogy sokáig megmarad.

Mivel Kukucska Ernő játékmódja mind furulyán, mind dudán általában jellemzőek az egész nógrádi pásztorhangszeres kultúrára, véleményünk szerint azért fontos dudás és furulyás hagyatékának megyei értéktárba való felvétele, mert hozzájárul a megye néphagyományán belül a nógrádi pásztorhangszeres kultúra megismeréséhez, megőrzéséhez. Ne hagyjuk „elpárologni” ezt a zenei örökséget.

Mivel nem sok felvétel készült életében ezért a mellékelt fotók is csak a megjelent kiadványra, cd mellékletre és tv felvételre hagyatkoznak. Az anyag cd-n áll rendelkezésünkre.

A javaslattal kapcsolatos forrás:

Juhász Zoltán: Kukucska Ernő Nógrádi dudás és furulyás hagyatéka – Népzenei füzetek/Hangszeres népzenei példatár. Budapest, 1994.

Hozzászólások lezárva.